Prológus
Namjoon pov.
Kim
Namjoon vagyok. Író. Vagyis egyelőre még nem, de már dolgozom a legelső
könyvemen. Apukám révén kezdett érdekelni az írás mivel ő újságíró volt. Este
mikor hazaért a munkából mindig megmutatta az aznapi cikkeket és felolvasott belőlük
pár részletet. Elvarázsoltak a szavak, a mondatok örvénye ami egyik témából
vezette át a másikba az olvasót újabb és újabb információval látva el őket.
Ekkor határoztam el, milyen irányba fogom vinni az életem...
Mindig
újabb és újabb kalandokon vettem részt: hegyet másztam, síeltem, még bungee
jumpingoltam is bár az igaz, hogy jó sok lelkierőt kellett hozzá gyűjtenem. És,
hogy miért? Úgy vélem egy író csak akkor írhat hitelesen egy adott témáról ha
át is éli azokat. Ez olyan folyamat mint pl amikor egy egyetemista aki éppen
szakdolgozatra készül akkor elmegy a könyvtárba információt gyűjteni. Én is azt
csinálom csak egy kicsit másképp.
Így
kerültem ezen a forró augusztusi napon is egy motocross pálya nézőterére.
Tegnap a boltba menet láttam meg a hirdetést és azonnal felkeltette az
érdeklődésemet. Nyakamban a fényképezőgépemmel, térdemen a noteszemmel árgus
szemekkel figyeltem az előttem száguldozó motorosokat. A kanyarokban porfelhőt
szítva versengtek ezzel kicsit sem téve boldoggá a nézőket. Éppen a noteszemben
firkáltam mikor az előttem lévő sorban sikoltást hallottam.
-
Úristen! Itt van! - először arra gondoltam biztos egy pók vagy valami azért
ijedt meg, mint vasorrú bába a mágnesviharban. De nem, a kilátó összes nőstény
egyede ujjongva mutogatott a pálya széle felé miközben "Oppa, vegyél el
feleségül!" vagy éppen "Szökjünk el a Bahamákra!" kiáltásokkal
töltötték meg a levegőt. A kezemmel a tollamat szorosan markolva követtem az activityt
megszégyenítő mutogatás irányát (hátha valami ropogós témára lelek) és akkor
pillantottam meg őt. És itt nem a nagy Ő-re célzok, szimplán azért használtam
ezt a jelzőt mert lila fingom sincs ki lehetett az illető. Fekete színű motoros
szerkóban és bukósisakban állt egy motor mellett. Na jó nem csak
"egy" motor, mivel gyönyörű állapotban volt, nagyon jól nézett ki,
ahogy csillogott rajta a napfény és igen.. idáig éreztem a drágaság szagot az
atmoszférában. A férfi egy öregemberrel beszélgetett akitől éppen abban a
pillanatban köszönt el egy öleléssel. A lelátón ülő lányok felé még intett
egyet, ami hangos sikongást váltott ki, majd mocijára pattanva a Start vonalhoz
gurult. Gondolom ő is részt vesz a versenyen. Bár egyből tasliztam magam mivel
akkor miért lenne ilyen ruhában és motorral. Hirtelen meglökött valaki hátulról
amitől az ölemben tartogatott jegyzetfüzet a földre csúszott. Miközben
lehajoltam érte egy őrült ötlet jutott az eszembe... Egy nagyon őrült ötlet.
Nem lenne rossz, a kutatásaimat pont segítené. Még egyszer az illető felé
néztem majd nagyot sóhajtva hátra dőltem. Én tiszta hülye vagyok...
