Egy őrült ötlet... vagy mégsem? - 1.fejezet

1. fejezet 

Namjoon pov.

Tervemen agyalgatva vártam a visszaszámlálást a következő futam indításához.

Az ötletem őrült volt, merész, lehetetlen. És tetszett.

Mivel én is konyítottam valamennyit a motorokhoz, kvázi tudtam velük egyenesen menni, ezért a kivitelezés megoldható lehetett volna. Csak hát ez nem csak rajtam múlott.

A versenyzők beálltak az állásukba és rajtra készen bámulták a terepet maguk előtt. A nézőtéren mindenki csöndben, feszült figyelemmel követte az eseményeket. A motorok jellegzetes zúgásán kívül csak az egyik közeli árus standjánál szólt halkan a rádió. A nap tűzött viszont kellemes fuvallatok védték az embereket a felmelegedéstől. A tekintetemet Mr. Nagymenőre szegeztem. Kíváncsi vagyok, hogyan teljesít. A visszaszámláló elindult majd mikor eldördült a rajt a versenyzők kilőttek a startvonaltól. A nézőtér feléledt és izgatottan ordították kedvencük nevét annak reményében, hogy a bíztatás majd segít nekik.  "Kiszemeltem" rögtön a második helyre tornázta fel magát és szépen vette az első kanyart. A motocross pálya következő része egy ugratóból állt amit gyönyörű ívben vett be ezáltal közelebb kerülve az előtte haladóhoz. A körök elteltével egyszer sem előzte meg vetélytársát viszont a mögötte érkezőknek nem adott esélyt a pozíció szerzéshez, mindig hagyott biztos távolságot. Utolsó körnél viszont hirtelen megtáltosodott és egy nem várt pillanatban az első helyre tört közben a most már második helyen álló pasi képébe stílusosan homokot lőtt motorja kerekével. Én ezt egy halk kuncogással díjaztam amin meg is lepődtem. A célvonalon egyik öklét a magasban rázva suhant át. A többit nem láttam, mert több riporter is körbe vette, hogy interjút készíthessen a nap sztárjával.

Egy óra elteltével már elkezdett oszlani a tömeg. A díjátadó megtörtént, ahol a bírák elmondták, hogy a nagymenő most részt vehet az országos döntőn. Várakozásom során viszont volt szerencsém megtudni a nevét, vagyis csak a becenevét ami nem más, mint V... természetes a victory szóból ered, ami nem jelent mást, mint győzelmet... hát nem ironikus?  A pálya körül már csak páran lézengtek, ezért célirányosan elindultam V felé célom kivitelezéséhez. Mikor közelebb értem éppen egy selcát készített a serlegével, viszont az arcát még így sem láttam. Ahogy egyre közelebb értem a lábam elkezdett remegni és a szénné égés képe lebegett a szemem előtt, ami valószínű a beszélgetés folyamán fog bekövetkezni. Kifújtam a levegőm majd belegondolva abba, hogy pontosan miért is csinálom ezt, megszaporáztam a lépteimet. Éppen nekem háttal fordulva állt így csak barna haját láttam ami lágyan hullott a tarkójára. Odaléptem hozzá és megkocogtattam a vállát és megszólítottam:

- V! Beszélhetnénk egy kicsit?

                                  

Taehyung pov.  

-V! Beszélhetnénk egy kicsit? - hallottam egy hangot a hátam mögül. Megfordultam és egy nálam magasabb, szőke hajú fiúval találtam szembe magam. Egykorúak lehettünk az öltözködéséből ítélve. Felvontam az egyik szemöldökömet és vártam, hogy folytassa.
-Öhm...bocsi, hogy csak így leszólítottalak...de lenne egy ötletem....vagy is egy tervem veled. Várj, ez így pedofilul hangzott... Szóval csak azt akartam mondani, hogy mit szól...
-Kinyögnéd végre? - mordultam rá. Chh.. ilyen kis senkik ne rabolják az időmet. Tanuljon meg előbb beszélni vagy akármi... Egyáltalán, hogy volt vér a pucájában csak úgy leszólítani? Nem sokára megnyerem az országos kupát, híres leszek és elismert. Talán nem látta, hogyan motorozok? Én MÁR vagyok valaki. Minden csaj megvesz értem, emelett jóképű vagyok. És még, hogy terve van? Na ne röhögtessen. 
Már éppen fordulnék meg amikor utánam szól:
-Kérlek várj meg! Hagy mutatkozzak be! Kim Namjoon vagyok és író. Vagyis nem sokára az leszek. Egy riportot szeretnék veled készíteni. Úgy vélem, nagyszerű alany lennél. Benne lennél?
-Miért is vagy te olyan különleges? 
-Ezt, hogy érted? - futott át értetlenség az arcán.
-Mi újjat tudnál kérdezni, mint ők? - mutattam a közelünkbe álló újságírók és kamerázó emberek csoportjára. - Mit hiszel, ki vagy te, hogy pazarold az időmet? Biztos valamiben különleges vagy, esetleg apuci kicsi fia, ha ennyire nagy pofával mertél ideállni elém.  Még szívességet akar tőlem kérni... meg áll az ember esze.
Megdöbbentette válaszom, valószínűleg nem erre számított. Összeráncolt homlokkal nézett rám, miközben száját megnyalva, mély levegőt véve megszólalt:
-Ez nem egy szokványos interjú volna. Ez...más lenne. - próbálta összeszedni a gondolatait, nem túl sok
sikerrel. 
Felvont szemöldökkel, félve néztem rá. Gyanús nekem ez a srác, viszont érdekel mit talált ki.
-Miről lenne szó?
-Gyere el velem motoros túrára. Csak te, én és a természet. Aggályok és szabályok nélkül. Kicsit feltúrbóznánk a dolgokat. Gondolj csak bele, milyen eladási szám lenne belőle. Mit szólsz hozzá?


Életem folyamán kevés dolog döbbentett le ennyire, mint ez...